„Schuckert Gréta vagyok, diplomás látványtervező. A Képzőművészeti Egyetem évei után Londonban dolgoztam színházi társulatokkal, később üzletek berendezésével, cégek arculatának megtervezésével foglalkoztam. Nyolc év után a nagyvárosból és a fogyasztói társadalomból kiábrándulva költöztem haza egy egyszerűbb, igazabb életet keresve. Közel tíz éve vegetáriánus vagyok, a tudatosabb táplálkozásnak sok hozománya van az életemben. Mióta Bálványosra költöztem, nagyszerű emberekkel kerültem kapcsolatba. Talán először tapasztalom meg egy igazi közösség erejét, egy magasabb, tudatosabban teremtő emberi minőséget. Egyre közelebb élek a természethez, egyre jobban értem az élet működését. Meggyőződésem, hogy emberi létünkben a teremtés egyik legmagasabb szintje a házépítés. Az alkotás öröme, az önkifejezés vágya tűzként lobog bennem mindig és most ebben a legnagyszerűbb formában bontakozhat ki: házakat építek.”

„Pálfy Dániel vagyok. Méhész családba születtem, a felmenőim méhészeti múltja négy generációra, több mint 100 évre tekint vissza. A természet szeretete és tisztelete már gyermekkorom óta szerves része az életemnek. A munkahelyem tizenöt éven át maga a természet volt, a méhek zúgása összefonódott bennem a számos méhészeti helyszín természetes varázsával. A méhekkel együtt volt szerencsém megélni a teremtés csodáját Magyarországon, Finnországban és a Felvidéken egyaránt.
Sokat hallunk róla, hogy a méhek veszélyben vannak. Aki igazán érti a méhek világát valószínűleg már régen rájött arra, hogy a méhek csupán olyan tükre a valódi problémáknak, amit mi méhészek majdnem sejt szinten láthatunk a méhek életébe belepillantva. Hiába próbálkoztam hosszú éveken át, hogy a megélhetési méhészkedést a teremtés törvényeinek tiszteletben tartásával folytassam, nem sikerült.
A méhállományunkat lecsökkentve az építőiparban kezdtem vállalkozást, ez az irány mindig közel állt hozzám. Ugyanakkor teljesen véletlenül egy vályogházba költöztünk. Egy olyan vályogházba, melynek gyönyörű természetességét tönkre tette ugyanaz a hibás tudás, ami a méheket is, és mindnyájukat egy nagyon szomorú irányba visz.
Ezen a ponton találkozott az életemben a természet és az építőipar. Hiszem, hogy végül minden szakmában megtalálható a helyes út, én ezt most a természetes építés mentén szeretném végigjárni.

Találkozási pontunk a Bálványosi Világfa Waldorf Iskola volt, ahol gyermekeink osztálytársak. Az iskola közössége azt tűzte ki célul, hogy két új tantermet hozzon létre olyan módon, hogy az ott tanuló gyermekek szinte kizárólag természetes anyagokkal érintkezzenek. Ennek szellemében a saját magunk által bányászott vályog került a falakra, ennek készítésén kezdtünk együtt dolgozni. Hamar megéreztük, hogy ez az együttműködés nagyszerű lehetőségeket rejt magában. Elhivatottak lettünk a természetes anyagok, a régi, jól bevált módszerek egyszerűsége felé. Megfogalmaztuk, hogy ahhoz, hogy mi, emberek jól legyünk, egészségesebbé, tisztábbá kell tennünk otthonunkat, és közvetlen környezetünket.
Azon dolgozunk, hogy élhetőbbé, a természettel és az emberrel együtt működővé tehessük épületeinket, átemelve a régi tudást mai életünkbe. Elbontani és újból felépíteni minden házat nem lehet, de jobbá, tisztábbá, élőbbé varázsolni a meglévőket igen.
Teremtsünk úgy, hogy közben az életet szolgáljuk, ezzel mintát mutatva a jövő nemzedéknek.”